Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

Ha szolgád nincs!

Rendhagyó bejegyzést írok: Sosem gondoltam, hogy olyan ínséges idők is beköszönthetnek az építőipari kivitelezés terén, hogy Festő nélkül maradok… khmmmm…, igen, én is így jártam. 😉

Megkértem/felkértem, felmért, ajánlatot adott. 😉

Megrendeltem a munkát, megállapodtunk az időben is, megvásároltam a falfestéket. És vártam. Előbb türelmesen, azután türelmemet elvesztve. Két alkalommal sem érkezett meg a Festő. Utóbb, legalább fél8-kor felhívott…, hogy nem tudott jönni reggel 7-re…

Szerencsémre a Barkácsáruház nyitva volt, így vásároltam magamnak festőeszközöket, és 8 csomag takarófóliát.

2,5 óra alatt kitakartam a kitakarandó felületeket. Azaz, a tapétázott falfelületekre, a holker-dísz alatt rögzítettem a takarófólia íveket Ez már önmagában is nagy mutatvány volt, mivel egyetlen bútort/faliképet/cserepes virágot sem mozdítottam el a helyéről. Egyrészt nehezek voltak, másrészt helyük sem volt igazán.

A falak után a padlót is letakartam, mert egymagamban a 25 m2-es szőnyeget sem volt kedvem tekergetni, sőt még az ülőgarnitúrát is a helyén hagytam asztalostól.

Dél is már jócskán elmúlt, mire végigolvastam a Héra festék használati utasítását.

És a frissen beszerzett teleszkópos rúd végére illesztett festőhengerrel végre elértem a 3,60 m magasan húzódó mennyezetet. Merthogy ezt kellett átfesteni, felfrissíteni.

Akkurátusan hengereltem egy azonos irányban, karjaim ugye felfelé nyújtva, fejem hátravetve, hogy lássam pontosan mit és hogyan is művelek…, de egészen jól haladtam.

A második réteget az első réteg felhordása után 2 órával kezdtem, és irányt is váltottam, vagyis a hengerezést 90 fokkal elfordítottam. A karjaimat és fejemet ugyanazon nehéz, számomra szokatlan igénybevételnek tettem ki. De még gyorsabban haladtam.

Késői uzsonnám elfogyasztása közben a mennyezetet pásztáztam, és megállapodtam magammal, biztos ami biztos, harmadszor is nekiállok, és bizony estig lefestem újra a 40 m² felületet.

Estére ezzel a réteggel készen lettem, és nagyon-nagyon elfáradtam, hiszen 120 m²-t hengereztem.

A nap záró fénypontja pedig az volt, amikor végre kicsomagoltam a szobát.

Egész nap ez a vizionált mozdulatsor vitt előre, a szerintem jogos bosszúságomon túl, mert ugye átvertek!…, hogy a falakkal már nincs is dolgom, mert azokat az előző héten már letisztítottam, hiszen lemostam a tapétás falfelületet körben, miután a holkert is ecsettel körbekentem, egy kölcsön létráról.

A bejegyzés apropója egy 1929-es kiadású könyvecském, mely Scheuman Gyula munkája, A szobafestés technikája címmel a dolgozószobám polcán figyel. Ma, őszi takarítás/rendrakás közben bele is mélyedtem, mert ugye jobb későn, mint soha. 🙂

Idézek egy lelkemet melengető gondolatsort belőle:

„ A munka tartósságának főtényezője a jó alap. Ha jó az alap, a további megmunkálás is eredményes. „

Ez tulajdonképpen alapigazság, és bármilyen alkotó tevékenységünkre igaz! Az építőiparra meg különösen!

Szeptemberi mennyezetfestésemnél is ez a helyzet állt fent, hisz nem kellett a meglévő alapot javítanom (vakarnom/glettelnem), így a 3x-i újrafestés, mint megmunkálás – végül is, eredményes lett! 😉