Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

Vajon „A suszternak mindig lyukas a cipője”?

Ma csupán egy történetet hozok, egy olyan kis egyszerűt, ami velem / nálam történt, ami azonnal indukált egy nagy adag kíváncsiságot bennem, és azonnal kihívást is jelentett számomra.

Mindennek az eredményeként, közel 20 évvel!!! a másoddiplomám követően, ismét iskolapadba ültem.

Következik ennek az évnek az önfényezős blogbejegyzése! 😉 Mesélem is:

A közelmúltban, a szomszédos ingatlanon álló társasházban élő Házaspár e-mailben keresett meg engem. Nem, nem a Térképzőnek írtak, hogy tervezzen: építészeti tere(ke)t/otthont…

Ők, minden reggel, ébredésüket követően, amikor kinéznek lakásuk ablakain az ingatlanomat pillantják meg először, a hátsó díszkertem felől, a felkelő napocska sugarai által keretezve. Évek óta nagyon tetszik Nekik ez a látvány, így azzal az elhatározással léptek kapcsolatba velem, gyakorlatilag majdhogynem ismeretlenül, hogy szeretnék megvásárolni az ingatlanomat, a saját részükre.

Levelükben feladatomul adták, mérlegeljem, hogy lehetséges-e az adás-vétel, és ha igen, írásban nyilatkozzam arról, az milyen feltételekkel és milyen áron realizálható?!

6 hónap „gondolkodási időt” ajánlottak. Az ingatlanomat nem hirdettem eladásra sehol, semmilyen formában/fórumon! Ugyanakkor, a jövőben tervezett céljaim esetleg könnyebben és gyorsabban elérhetővé válhatnak számomra, egy sikeres értékesítés kapcsán… – így gondolkoztam akkor.

Ezért, egy forró júliusi napon beiratkoztam Ingatlanközvetítő szakképzésére. Amúgy is érdekelt a téma, úgy tartom, a tudás nem árthat e téren sem, valós képet kapok nem csupán az ingatlanommal kapcsolatos lehetőségeimről, hanem építész-tervezői munkám során a lakásfelújítások „megtérüléséről/költséghatékonyságáról” is átfogóbb képpel rendelkezhetem.

Így történt, hogy online és offline módon megismerkedhettem az ingatlanos szakma néhány szegmensével, így elsajátítottam:

• Ingatlanszakmai alapokat,
• Polgárjogi alapismereteket,
• Ingatlan-nyilvántartási ismereteket,
• Ingatlannal kapcsolatos adózás és illeték számítását.

Bevallom,

• Építési módok, épületszerkezetek, épületdiagnosztika és építésszabályozás

kötetet csupán átlapoztam! 🙂

A képzést egy projektmunkával, „leánykori nevén” : szakdolgozattal és sikeres képesítő vizsgával zártam, amiről Tanúsítványt állítottak ki számomra. Tehát, a projektmunkámként a saját lakóházam értékbecslési szakvéleményét készítettem el. Amikor kinyomtattam/beköttettem, már tudtam, egyelőre az otthonom marad, senkinek nem adom! 🙂 Próbáltam a már megtanultak szerint reálisan értékelni, az objektivitást szem előtt tartani. Egyik célom, az ingatlanom piaci értékének korrekt, mindenre kiterjedő meghatározása ezzel teljesült is! Bejegyzésem alcímére utalva bátran állítom, „cipőm” nem lyukas!

A képesítő vizsgát követően, tarsolyomban már a Tanúsítvánnyal, az állami Vizsgaközpontban történő megmérettetésem felülmúlta azt, amire számítottam. 98%-os teljesítményem alapján (szakdolgozat, írásbeli/szóbeli vizsga, szakdolgozat védése), jelesre értékelték az elsajátított „ingatlanos” tudásomat.

Hogy nehéz volt-e? Igen, utólag is azt állítom, mert pl. a könyvből való tanulástól már nagyon elszoktam, no meg a vizsgadrukk sem hiányzott…. Ugyanakkor, végig az motivált, az a fajta szomjúságom is vezérelt, hogy friss, ropogós, mai tudást szerzek meg!

Zárszóként lejegyzem: december óta a 703956/2022 nyilvántartási számon akár Ingatlanközvetítőként is tevékenykedhetem! 😉

De/mindenek előtt:

• építészeti tereket alkotok/képzek*

én,