Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

E heti okosság: Gyere Győrbe!

Mai minivakációm első felét Győrben rendeztem meg, mivel Győr műemlékekben nagyon gazdag és az apró barokk belváros – rekonstrukciójának köszönhetően – tényleg impozáns. Persze itt is vannak még felújítandó épületek, de összességében friss és pozitív képet őrzök a városról, csakúgy, mint Székesfehérvárról és Veszprémről.

A barokk építészetről könyvet lehetne írni, nyilván nem ez a célom. Általánosságban mondom, hogy a barokk korában, az 1500-as évek végétől, durván 200 éven át, tehát 1700-as évek végéig az építészet legjelentősebb épített alkotásai:
– az egyház templomai,
– a fejedelmi kastélyok,
– a városi paloták,
– a polgári lakóházak lettek.
 
Ezen utóbbi rangos épülettípusok megjelenésével függ össze az is, hogy létrejön a tényleges városépítészet tudománya, aminek hatására
– városi tereket alakítanak ki, és ezzel párhuzamosan a
– kertépítés is művészi fokra emelkedik.
 
A barokk, a belső tereket úgy alakítja, hogy a különbözően rangsorolt tereket a bennük történő haladás szerint sorrendbe állítja. A haladás tengelye mentén egymáshoz kapcsolja a tereket. Emlékszel? Enfilade : az ajtók egy vonalban nyílnak, és egy egész teremsort tárnak fel.

A barokk palota legfontosabb helyisége a belépőt fogadó előcsarnok, amelyből ünnepélyes, gyakran több karú és irányú lépcső vezet az épület tengelyébe telepített emeleti díszterembe.
 
A díszítésben a korábbi geometrikus formákat a hajlított alakzatok váltják fel, megjelenik a csigavonal, ami mozgalmassá és lendületessé varázsol mindent. A barokk építészet látványosságra törekszik, mégis a léptéket már az emberhez igazítja.
 
Slusszkulcsos turistaként többemeletes parkolóházban parkoltam a belvárosban, de előtte még álldogáltam kicsit a Városháza előtt. Az óratornyos, kétemeletes, U alakú épület 1900-ban készült el, ezért ez a műemlék valójában neobarokk.

Én is a sétáló utcán, a Baross úton igyekszem a Széchenyi-térre, a város főterére, de a keresztutcák is vonzanak, így ritmust váltok, és cikk-cakkban illetve összevissza haladok, mert tetszenek a kis utcák, a maximum 3 szintes házakkal.

A Széchenyi-tér közepét a Mária-oszlop uralja. Szűz Mária a szoborcsoport fő alakja, karján a kis Jézussal, fején a koronával, alattuk pedig a négy neves férfiú egyike, Szent István.

A tér kéttornyos barokk temploma a Loyolai Szent Ignác Bencés templom, hazánk legidősebb barokk temploma, mely a Bencés-épületegyüttes közepén áll, balra tőle a gimnázium, jobbra a rendház épülete, benne, a sarkon a Patika-múzeummal, ami egyben működő gyógyszertár is.

A tér keleti oldalán a hatalmas méretű Lloyd-palota áll. Felújított, impozáns megjelenése klasszicista jegyeket visel inkább, többször átépítették, volt már fogadó, vendégház, táncvigadalom helyszíne, kávéház… A megújult épület legfelső üvegezett szintje és fémburkolatú teteje egyértelműsíti, ma ez egy irodaház.

A tér északi oldalán kisebb léptékre válthatunk, egymás mellett sorakoznak a barokk paloták.

Itt áll az Apátúr-ház, ami ma helytörténeti múzeum, nevét építtetőjéről, a pannonhalmi főapáttól kölcsönözték.

Innen balra áll a Vastuskós-ház. Története szerint, még fűszerüzlet korában, a Tulajdonosa cégérként, a sarokra, egy tuskót helyeztetett. De a városi legenda inkább arra hivatkozik, hogy az itt megforduló iparoslegények e „fába” szöget vertek.

Itt megállok kicsit, mert mutatok zárterkélyeket, amik nagyon népszerűek errefelé, és sarokerkélyként is mutatósak, és rengeteg van belőlük.

A Rába-partra is kisétáltam, útközben én is felfrissültem a Jedlik csobogónál, ami egy viszonylag új díszkút, Jedlik Ányosnak és az általa feltalált szikvíznek állít emléket.

Innen csupán pár lépés a modern Dunakapu tér és a Rába.

Még elszaladtam a Bazilikához, azaz a Nagyboldogasszony-székesegyházig. A háromhajós kisbazilika jelenleg klasszicista megjelenést mutat, de első formájában – a XI. században –, Szent István általi alapításakor ugye még román-kori volt…

A katolikus templomba már nem léptem be, sőt a mellette álló Püspökvár lakótornyába sem merészkedtem fel.
Inkább még autókáztam egyet a városban, és áthajtottam Rába hídjain, a Petőfi hídon, a Jedlik hídon, a Kossuth hídon.

Így útközben láthattam még a Zsinagógát.

Győrből visszafelé

mai Bencés-főhadiszállás felé vettem az irányt, azaz Pannonhalmát is bevettem késő délután. Később majd megmutatom!