Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

Én váram, Én házam…?!

Még gyermekkoromból emlékszem Fényes Szabolcs Rigó Jancsi című operettjének egyik fontos betétdalára, Bilicsi Tivadar és/vagy Rátonyi Róbert hangján:

Budapest, Budapest, te csodás!
Te vagy nékem a szívdobogás.
Sehol nincs a világon olyan szép város,
És ilyen rügyfakadás!

Budapest minekünk a világ.
A Dunát mennyi híd öleli át!
Fenn az égen a hold, és a sok teli bolt.
Csodaszép ragyogás!
Budapest, Budapest, te csodás!

Mi az apropója mindennek? A munkám. A napokban dolgoztam egy feladattal, és ezek a megnyerő képek is illusztrálják a budapesti szocreál (szocialista realista) építészet múlt századi térhódítását.  

„A Fővárosi Közmunkák Tanácsának 1939. évi döntése alapján az Országos Társadalombiztosítási Intézet a terület újragondolásával lakásegységeket tartalmazó telepet építtetett ki… Az 1944-es légifotón már jól látszanak a megépült épületek és a telep szerkezete, a kertek növényzete ekkor még kevésbé intenzív.”

Ezek a „sorházi-telepi”-társasházak mára már beállt, sűrű növényzettel borított parkjaikkal kellemes lakókörnyezetet nyújtanak, a rengeteg parkoló autó ellenére is. A városszövetbe beékelődtek, mégis önálló és kialakult karakterrel rendelkeznek. Talán ezért is érthető, hogy az utóbbi években megnőtt a kereslet az itteni lakások iránt is.

Ez eddig rendben is van! DE!

Az épületeket az ott lakók/új beköltözők modernizálják, azaz egyedileg alakítják át, és így a heterogén megjelenés teljesen szétesik. Groteszk megoldásként az eredeti struktúrát, homlokzati egységet szétzilálják.

Az ok sokféle lehet, valószínűleg a Közösség közös teherviselésének mellőzése, vagyis a (lakó)Közösség együtt pl. képtelen megfinanszírozni az épület homlokzat-felújítását, így az Egyének önálló megoldáshoz folyamodnak pénztárcájuk és sajátos ízlésük mentén. 2025-ban a Fővárosban (is)… 🙁

Költői kérdés, a Kerület, a Gazda vajon rendelkezik-e bármilyen eszközzel, hogy ez a folyamat még csírájában elfojtható legyen?!

Nem büntetésben/bírságban látom csak a megoldást…, de kétségbeejtő a „pepitanizmus” (ezt a szót most alkottam, mint pl. kétszínű, kockás (szövetminta), amely sakktáblaszerűen váltakozik-ra utalva) megjelenése, az ‘Én házam, Én váram’ illúziója mögé bújva. 🙁 🙁 🙁