Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

E heti okosság: Tetőtéri eredet

Sok ember lakhatását oldja meg a magastetős épületek felfelé irányuló bővítése, vagyis az üres padlástér beépítése során kialakuló tetőtéri lakás, vagy lakásrész kialakítása. Családi ház bővítésekor előszeretettel tervezzük meg például a háló-funkció erre az új építményszintre való „felemelését”.

Múlt héten tisztáztuk mi is a tetőtér fogalma:
az épület legfelső építményszintje feletti födémszerkezet felső síkja és a magastető szerkezetének alsó síkja közötti – minden irányból épületszerkezettel körülzárt – tér.
Néhányan idegenkednek e megoldástól, mert szükséges rossznak, új, kipróbálatlan, nehézkes dolognak tartják.
 
Sok előnye lehet egy bővítésnél, Te is tudsz sorolni érveket! Csak néhányat említek:
– meglévő épületkubatúrába belefér a lakásként, lakásrészként funkcionáló többlet alapterület,
– a területi bővítés viszonylag kevés szerkezeti beavatkozást igényel, hisz új épületrész, új alapterület születik, miközben alapozással, földmunkával felmenő új épületszerkezettel nem kell számolnunk,
– kivitelezési idő az előbbi pont által, rövidül, így persze költségtakarékos ez a megoldás.
 
Hogy nem a mai élet találmánya a tetőtér az bizonyítja leginkább, hogy a paraszti világban a gazdálkodó elődeink bizony hasznosították a padlásteret.

Tároló térként. A terményt őrizték itt. A szénát, a szalmát. De a tető az eresznél nyílásokkal volt ellátva, így a kinti levegő mindig átjutott, átfújt a tetőtéren, így nem volt jelentős hőmérséklet-különbség a kinti és benti térben.
Ezáltal például téli időszak csapadéka a hó, nem olvadt le a tetőfelületről, egyenletesen maradt rajta, plusz a termény is védte az alsó lakrészt a hidegtől.