Itt, a Blogomon, nem olvashatod szerelmi horoszkópod, nem adok öltözködésedhez aktuális divattippet, és ma sem küldök ingyenes rúzsmintát! Inkább a Ház, a Lakás, az Otthon témakörébe invitállak…, tarts velem!

E heti okosság: Én + az urbanizáció

Már középiskolában „szakosodtam” ;), így akkor tanultam erről a kifejezésről átfogóbban. Szerintem mindannyiunk emlékezetében ott van a történelem órákról is, hogy a társadalmi átalakulások indukálták, meg a tudományos felfedezések, és ez által a technika rohamos fejlődése, vagyis az ipari forradalom indította be!

Urbanizáció: a városok létrejöttének és fejlődésének folyamata, vagyis a településállomány egészét érintő, annak rendszerében végbemenő változásokat hívjuk urbanizációnak.
 
Van két fő része is, időben:
– a település lakosságának száma rövid idő alatt nagymértékben megnövekszik,
– második része, hogy a lakosok számának megnövekedését minőségi változás kíséri, vagyis infrastrukturális színvonala is emelkedik a településnek.
 
Az urbanizációs szakasz négy, ismétlődő lépése a következő:
 
1. „Városrobbanás”
Az ipari forradalom utáni fejlődés indítja el, és ez a fajta fejlődés generálja újra, és újra. A népesség egy ‘szűk’ helyre koncentrálódik, így egyre nagyobb városok keletkeznek. Ma már a Föld lakóinak több mint a fele városban lakik! Kb. 3,6 milliárd ember.

2. Decentralizáció
A családok egy része felismeri, hogy a város nem biztosít számukra igazán jó életkörülményeket. És vannak, akik itt sem jutnak munkához vagy egyszerűen nem tudják felvenni a városi élet rohanó ritmusát, nem bírják a zajt, a port, a levegő romló minőségét. Ezek a családok fogják magukat és kiköltöznek a városokból, de számukra nem marad más lehetőség, mint valahol a város közelében letelepedni, hiszen nagy részüket az iskola, a munkahely a város közelében tartja. A város egyre inkább elveszíti egységét, mert határai elmosódnak! Ezzel elkezdődik az „agglomerizálódás”.
Agglomeráció kialakulása két irányú mozgással indul meg, ebben továbbra is a város növekedéséé a főszerep, de már a városból kifelé induló vándorlás, a környező települések növekedésével jár.

3. Dezurbanizáció
Ilyenkor a központi város növekedése lelassul, mert a városi emberek értékelni kezdik a tiszta levegőt, a tágasabb, az egészségesebb környezetet. Sokan kiöltöznek a vidékies környezet illúziójába, de ugye a városi kötődésüket iskoláikat és munkahelyeiket a többség megtartja. Ebben az időben vidéken is egyre erősebben jelentkeznek a városi hatások, mert felgyorsul a modernizáció. Ebben a fázisban az elsődleges mozgás az agglomerációba való kiköltözés.

4. Reurbanizáció (újravárosiasodás)
A városban a fenti folyamatok lejátszódása idején megüresedett lakásokat időközben felújítják, nagyobb területeken lebontják a régi, elavult épületeket és új épületeket, lakásokat, iskolákat, munkahelyeket építenek, akár új városközpontok születnek.
Ekkor az agglomerációs körzet lakói közül sokan visszaköltöznek a városba az időközben újjáépült lakótelepekre, lakóparkokba.
A korábban kiköltöző gyerekek felnőttek, így bejárók lesznek, először az iskolákat, majd a munkahelyeket töltik fel.
A korábban kiköltöző felnőttek nyugdíjasokká lesznek, lemondanak munkával is járó kertes, magas rezsivel fenntartható házaikról, vagyis visszaköltöznek a városba, városi lakásba.

Kész! Ez a körforgás ismétlődik. Folyamatosan, de eltérő intenzitással zajlanak az egyes, fent felsorolt ciklusok. A népesség számának növekedésével, gyakorlatilag újra ismétlődnek ezen szakaszok, és egyre nagyobb településterületek alakulnak ki, így körülbelül ez a jelenlegi tendencia.
 
A napokban beszéltem egy gyermekkori ismerősömmel, és együtt elemeztük az „urbanizációt” saját életünkre vonatkozóan. Arra a következtetésre jutottunk, hogy ez a folyamat a mi életünkben, markánsan körvonalazott stádiumokban jelen volt, jelen van, és valószínűleg jelen is lesz. 6 évesen kerültünk az agglomerációba, de Budapesten tanultunk. Aztán ott dolgoztunk, dolgozunk…most kb. itt tartunk. Reméljük még messze a nyugdíj! Mármint időben messze! 😉